A hétvégén egyik régi, tinikori kedvenc számomat hallgattam, és az előadó klipjei nézegetése közben jutott eszembe az, hogy vajon a tinilányok miért rajonganak olyan előszeretettel színészekért, zenészekért, mert ugye mindannyian rajongtunk annak idején ezért vagy azért, bálványoztunk egy-egy embert, valamilyen tulajdonsága miatt, esetleg még szerelmesek is voltunk az épp aktuális kedvencünkbe.

Vajon miért? Miért sajátossága ez ennek a kornak, és miért enyhül, múlik el teljesen ez a fajta érzés azzal, hogy felnövünk, öregszünk?

Gondolkodtam egy picit a témán, és arra jutottam, hogy ennek a rajongásnak a legvalószínűbb okai a következők lehetnek:

-                                                    - még nincs a hátunk mögött igazi férfi-női kapcsolat, és ezt akarjuk, ha csak képzeletben is, egy kicsit pótolni.

-                                            - jól esik elképzelni, hogy mi lehetünk a kivétel, egy a több ezer közül, akibe majd beleszeret álmaink pasija.

-          és a legfőbb ok: ekkor még elhisszük, hogy tényleg lehetünk mi az az EGY.

Persze idővel rájövünk, hogy annak az esélye, hogy Brad Pitt miattunk hagyja el Angelinát nagyon-nagyon kicsi, gyakorlatilag a nullával egyenlő, főleg, ha mi vagyunk 11 rajongásunk tárgya pedig 50éves….bár a mai sztárvilágot elnézve még ez sem lehetetlen, csak jókor kell jó helyen lenni.

Viszont ettől eltekintve van egy nagy hátránya annak, hogy már nem ábrándozunk, mégpedig az önbizalom teljes hiánya, vagy nagyon nagymértékű megcsappanása. Egyre boldogtalanabbak leszünk, és már csak elmélázva emlékszünk vissza arra a buta kislányra akik egykor voltunk. Ám csak akkor lehetünk valakik a világban, akikre talán még sok száz év múlva is emlékezni fognak, tisztelettel gondolnak ránk vissza, ha hiszünk magunkban. Ha elhisszük, hogy mi lehetünk az az EGY, aki majd megváltoztatja a világot, vagy hozzámegy Brad Pitthez kiütve ezzel Angelinát a nyeregből!

Összefoglalva: Merjünk nagyot álmodni, és merjünk azért az álomért tenni! És ne csak kiskamasz korunkban higgyük el azt, hogy igazán értékes, különleges emberek vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.